Alább közöljük az index.hu-n megjelent tanulságos cikket az ausztriai "trafik" törvény helyi alkalmazásáról. Ezúton szeretnénk megköszönni Tóth-Szenesi Attilának és az index.hu Szerkesztőségének a hozzájárulást.
Egy osztrák trafikban valamivel több dolgot, például
autópálya-matricát vagy képeslapot lehet vásárolni, mint magyar társában
lehet majd. Bécsben 12 perc séta alatt négy trafikot találtunk, és
lépten-nyomon, de különösen a kocsmában, éttermekben dohányzó emberekbe
botlottunk.
A hétfőn Magyarországon elfogadott
trafiktörvény már valamelyest hasonlít a mintaként szolgáló ausztriai
szabályozásra, de egy fontos különbség van: nálunk a trafikrendszer
bevezetését összekötötték a dohányzás szabályozásának szigorításával.
Már a törvény nevében is benne van: a fiatalkorúak dohányzásának
visszaszorításáról. Nos, Ausztriában erről szó sincs, a törvény
ugyanis évszázados múltra tekint vissza (sőt, József császár már
1784-ben adott ki engedélyt dohánymonopóliumra), és – mint látni
fogjuk – a dohányzás visszaszorításában Ausztria az Európai Unióban az
utolsók között kullog.
Fotó: Wikimedia Commons |
Egy átlagos osztrák trafikban is nagyjából
azt lehet vásárolni, mint majd nyártól egy magyarországiban. A
cigaretta, dohány, és egyéb dohányzási kellékek mellett totót-lottót,
üdítőt, ásványvizet, újságot. Több olyan terméket találtunk, amit a
magyar törvény nem enged árusítani: képeslapot, bélyeget (bár ez már
csak kevés trafikban kapható, mert a posta csökkentette a jutalékot),
parkolócédulát, autópályamatricát, sőt, néhol koncertjegyet.
Vasárnap észnél kell lenni
Az osztrák dohányforgalmazásban egyéb
különbségek is vannak, de ez az itteni, jóval liberálisabb szabályozás
miatt van: viszonylag sűrűn vannak az utcákon, bevásárló-központokban
cigarettaautomaták, illetve, benzinkúton, és bizonyos
szórakozóhelyeken is árulnak cigarettát – a trafikárnál drágábban. Egy
doboz Marlboro az osztrák nemzeti dohányboltban 4,5 euró (nagyjából
1300 forint), addig az automata 5 euróért (1450 forint) adja ugyanazt a
típust, egy étterem vagy benzinkút pedig akár drágábban is. (Az
összehasonlítás kedvéért: nálunk a Marlboro 840 forintba kerül.)
A magyar dohányosok legfőbb aggodalma, hogy
ezentúl jóval nehezebben tudnak cigarettát vásárolni. Tény: egy
dohányosnak Ausztriában észnél kell lennie, ha nem akar automatából
cigarettát vásárolni. De nem csak a dohányosoknak, mindenkinek, aki
bevásárolni akar, mivel vasárnap csak a vasútállomásokon vannak nyitva
élelmiszerboltok, és a forgalmasabb metróállomásoknál trafikok. A
plázák vasárnap szintén zárva tartanak. A megélhetési éjjel-nappali
boltok pedig Bécsben nem nagyon ismertek (és ott, ugye, amúgy sem
lehetne cigarettát kapni.)
12 perc séta, négy trafik
Fotó: Wikimedia Commons |
Bécsben amúgy összesen 795 trafik van, vagyis
kicsivel több, mint kétezer emberre jut egy üzlet. Vidéken sűrűbb a
hálózat. A tervek szerint ez Budapesten is hasonlóan lesz. Egy trafikot megcsípni nyugdíjas állás, pontosabban egyéni vállalkozás. A több mint hétezer ausztriai trafikból
például egy-egy évben maximum száz zár be (kicsivel több mint egy
százalékuk), és valamivel kevesebb új nyit ki. Egy-egy engedély
odaítélésénél nagy súlyt kapnak a szociális és egészségügyi szempontok,
előnyben részesítik például a fogyatékkal élőket, a sokgyerekeseket,
régebben pedig a háborús áldozatokat.
Bőven kárpótolt dohányosok
A fentiekből látszik, hogy eddig valamivel
nehezebben lehetett Ausztriában cigarettához jutni, mint Magyarországon.
A dohányosokat viszont bőven kárpótolja, hogy cseppet sem tűnik úgy,
hogy harcolnának e káros szenvedély ellen, sőt, mintha bátorítanák is
kicsit. A buszmegállókban például nemcsak lehet dohányozni, hanem
cigaretta alakú hamutartó nyeli el a csikket úgy, hogy onnan kiguberálni
se lehet. (Pár éve helyezték ki őket, amikor Bécs kampányt indított a
szemetelés, így a csikkek eldobása ellen.) És a vasútállomásokon is
vannak dohányzóhelyek, a Westbanhofon például a peronokon is, a
vonatokhoz nem is nagyon lehet úgy kimenni, hogy ne kelljen dohányfüstön
keresztülvágni.
De ez semmi. A gyakorlatban azt tapasztalni,
hogy az alsóbb kategóriás kocsmáktól az elegáns éttermekig – többnyire a
többi vendégtől elkülönítve – mindenhol lehet cigarettázni. A
vendégektől való elkülönítést viszont nem úgy kell elképzelni, hogy a
dohányosok vannak egy hátsó, leválasztott helyiségbe száműzve. Sok
esetben éppen fordítva, a kocsma, kávézó, étterem bejáratánál, így a
pultnál is szabad cigarettázni, és egy leválasztott helyiségben ülnek a
nemdohányzók. Ahol meg egy helyiségből áll a hely, ott a tulajdonos
dönti el, hogy kocsmája, kávézója, borozója dohányzó, vagy sem.
És még egy lényeges különbség: a cigarettás dobozokon elrettentő fotók nincsenek, csak figyelmeztető szöveg.
Schüssel akadékoskodott
Mintha Wolfgang Schüssel szelleme jellemezné a
mai napig az osztrák viszonyokat. Tudják, ő volt az a politikus, akit
2000-ben a Jörg Haider Európában szalonképtelen pártjával kötött
koalíciója tett miniszterelnökké, és e szövetség miatt az Európai Unió
rövid ideig vizsgálat alá helyezte Ausztriát. Nos, Schüssel még
1993-ban, gazdasági miniszterként mondta azt az első jelentősebb osztrák
szabályozás tervezetéről, hogy a szabadságjogok orwelli mértékű
korlátozásának tartja, hogy a vendéglátósokat nemdohányzó részlegek
létesítésére kötelezzék.
Fotó: Wikimedia Commons |
1993-ban Schüssel akadékoskodása ellenére is
megszületett egy nemdohányzókat védő törvény, igaz, az eredetinél
szelídebb formában. A vendéglátóhelyek tulajdonosainak például csak
akkor kellett nemdohányzó részleget kialakítaniuk, ha akartak.
Betiltottak viszont néhány különösen erős cigarettafajtát, és
korlátozták a dohánytermékek reklámozását.
Nem ráfizetés a leszokás
A törvényen azóta tovább szigorítottak, de
mint említettük, a gyakorlatban ennek elég kevés jele van. Ami mégis: a
nagyobb éttermekben például kötelezően füstmentes helyiségeket is ki
kell alakítani, de a hozzáállásra jellemző, hogy a bécsi városháza
illetékesei közölték: razziák nincsenek, csak akkor szállnak ki, ha
valaki feljelentést tesz. A kocsmai dolgozókat viszont azzal védik, hogy
akkor is jár a végkielégítés az alkalmazottnak, ha a dohányfüst miatt ő
mond fel.
Ausztriában a férfiak 36, a nők 24 százaléka
dohányzik, ezzel az ország az Európai Unió középmezőnyében van. (Nálunk
41 és 31 százalék ez az arány.) Ha a mindennapi életben nem is
tapasztalni, de egy fontos különbség van a teljes szigort alkalmazó
Magyarország és a jóval megengedőbb Ausztria között. Nálunk piaci áron
kell megvásárolni a leszoktató szereket, amiknek több hónapos kúrája
van, és több pénzbe kerül használatuk, mintha az idő alatt dohányoznánk.
És a siker, vagyis a leszokás nincs garantálva a kúra végére.
Ausztriában viszont a dohány- vagy
nikotinfüggőséget több mint tíz éve betegségként ismerik el, így a
leszokást az egészségpénztár támogatja.